Felejthetetlen szerelem

~KÖZLEMÉNY

Sziasztok! Már említettem a második évadot. Tettem fel kis "bejátszásokat" is. Most pedig a blogcímet hozom nyilvánosságra! :)

Cím: http://felejthetetlenszerelemII.blog.neon.hu/

Littlegirl

II. évad

Sziasztok! Úgy gondoltam,hogy hozok egy kis ízelítőt a második évadból! Ja és természetesen nem sokára megadom a második évad blogcímét. Na de jöjjenek az ízelítők!  Jó olvasást! :)

Littlegirl

-És mesélj! Milyen volt Mexikó?
-Egész jó. Az első év kicsit nehéz volt. Aztán lediplomáztam , újságíró lettem. És két hete itt vagyok New Yorkban.
-Értem. 
-És veled mi történt?
-Fotós suliba jártam. És most pedig a People magazin fotós részlegének főnöke vagyok. Két éve ismertem meg Melissát. Egy éve jegyeztem el és két hét múlva összeházasodunk.

*****

Segített felállni. A végén pedig a karjai fonódtak rajtam körül. A testemen egyszerre futott át a hideg és a meleg. Szinte már remegtem a karjai közt. Mélyen nézett a szemembe és megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, mint még soha. Aztán az ölébe ugrottam lábaimat a dereka köré fonva.  Elindultunk a háló felé. Menet közben rólam  lekerült a felső. Gyengéden fektetett az ágyra. Majd levette a felsőjét és a nadrágját. Utána pedig lehúzta a farmer miniszoknyámat. Magamhoz húztam és vadul csókolózni kezdtünk. Végül az alsóneműk is lekerültek...

*****

...rohanni kezdtem a bejárat felé. Sírtam, zokogtam. És ő nem jött utánam. Kiléptem az utcára. Aztán pedig leléptem az úttestre. A következő pillanatban, pedig már egy kórteremben ébredtem.

*****

-Nézzük csak. Mi is az ön neve?
-Olivia Johnson.- a nevem hallatára felnézett . És lehúzta a maszkját.
-Liv?

*****

-Szeretlek, Liv! Mindig szerettelek. Ha most azt mondod,hogy menjek el és felejtselek el örökre megteszem. Nehéz lesz, de megteszem.

Nem szóltam egy szót sem, csak némán álltam vele szemben és a könnyek folytak végig az arcomon.

-Rendben. Megértettem. Elmegyek.- a homlokomra nyomott egy puszit, majd az ajtó felé vette az irányt. Felhúzta a cipőjét majd a kabátját, és becsukta maga mögött az ajtót. Pár percig mozdulatlanul álltam és néztem,hogy hullanak a hópelyhek, aztán hirtelen megláttam amint  kilép a házból.

*****

-Nem vagy egyáltalán ijesztő csak elgondolkoztam.- hajtottam le kissé szomorúan a fejem.
-Szabad tudni,hogy min?- emelte fel az állam.
-Hát csak azon... szóval. Nem érdekes.
-Ne csináld ezt. Mondd el mi a baj.
-Szóval mi most barátok vagyunk csak?- kérdeztem erősen a földet bámulva. Erre elmosolyodott.
-Te csak a barátom szeretnél még mindig lenni?
-Én...én nem csak a barátod szeretnék lenni.

~8.rész

Sziasztok! Na szóval! A helyzet,hogy vége... Nyugi, nyugi nem kell megijedni. Csak az első évadnak van vége! És kezdődik az új! Íme az évad utolsó rész! (Én sírtam mikor megírtam néhány hónappal ezelőtt.) Jó olvasást!

Littlegirl

8.rész: Búcsú

-Van egy ötletem. Gyere, menjünk és kérdezzük meg anyát azonnal!
-Olivia! Még is milyen ötlet?
-Alicia velünk jöhetne a nyárra Mexikóba. Augusztusban, pedig hazajönne. És így együtt lehetnétek.
-Ez szuper ötlet. De nem tudom, hogy anyáék belemennének-e.-húzta a száját.
-Nyugi, anyuék tuti megengedik. Alicia szüleit, pedig majd anya vagy apa meggyőzi. Amúgy is kell egy kis spanyol nyelvtanulás.- kacsintottam Edire.
-De te kérdezd meg, mert ha én kérdezem, akkor az feltűnő lesz.
-Oké, oké. Megyek és megkérdezem.

Lerohantam az emeletről. Éppen akkor ért haza apa is.

-Szia apa!
-Szia kicsim! Mi ez nagy lelkesedés?
-Szóval, anya, apa. Ha már hamarabb kell elmennem Mexikóba, Alicia velem jöhetne a nyárra? Légyszi!-vágtam boci szemeket.
-Nem tudom,hogy jó ötlet-e. -nézett rá anya apára.
-Ugyan drágám! Engedd meg nekik. Elvégre Aliciával már kicsi koruk óta elválaszthatatlan barátnők. És most Mi elköltözünk, ki tudja mikor találkoznak újra.
-Jó legyen.
-Köszi, köszi, köszi.-ugrottam a szüleim nyakába. - Mindjárt fel is hívom Aliciát.

Felrohantam az emeletre és felhívtam Aliciát.

-Szia csajszi! Csomagolj össze 2 és fél hónapra.
-Szia! Mi van? Minek csomagoljak?
-Azért , mert most szombaton indulunk Mexikóba. És anyáék megengedték,hogy te is velünk gyere.
-Ez komoly? Tényleg? Úristen el sem hiszem!
-Szóval csomagolj! És mielőbb hívj vissza,hogy elengednek-e. Na de most le kell tennem, mert még sok mindent be kell csomagolnom. Szia!
-Szia! Nem sokára hívlak,hogy elengedtek-e.

10 perc múlva már csörgött is a telefonom. Aliciát elengedték. Szóltam Edinek is, aki nagyon boldog volt. Legalább ők boldogok. Egészen éjfélig pakoltam a cuccaimat. Magam mögött akartam hagyni az eddigi életemet. El akartam felejteni Ryant, Brendont. A nyári szünet első napját egy délig tartó alvással ünnepeltem meg.   Mikor lementem, Edit találtam a nappaliban Ryan-nel.

-Sziasztok! -vágtam kissé fancsali képet.
-Szia Liv!- állt föl Ryan,hogy puszit adjon.
-Nem kell. Maradj ülve nyugodtan.
-Neked meg mi bajod van Ryan-nel?-nézett rám Edi.
-Csak fáj a fejem.

Közben csöngettek.

-Megyek.-ugrott fel Edi.

-Elmondanád még is mi a fene bajod van?
-Szerinted? Ott csókolóztál valami Szofival az öltözőben.
-Te ott voltál?
-Igen, képzeld. Téged akartalak megvárni. És erre mit látnak szemeim?! Egy másik lánnyal csókolózol.
-De őt nem szeretem. Ő a volt barátnőm. De már semmi nincs köztünk. Higgy nekem.
-Jó nézd. Nekem ennyi elég volt. Nem akarok veszekedni veled. Egyszerűen csak annyit kérek, hagyj békén. Most szombaton elköltözöm Mexikóba. - éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Felrohantam az emeletre. Becsaptam a szoba ajtót és csak sírtam. Szerettem Ryan-t, de nem tudtam neki megbocsátani. Pár perc múlva valaki kopogott az ajtón.

-Ki az?
-Én vagyok. - felismerten Brendon hangját. Ő meg mit keres itt? - Bejöhetek?
-Gyere. Csukd be az ajtót kérlek.
-Mi baj Olivia? Miért sírsz?

Leült mellém a padlóra. És átölelt.

-Na mondd el mi bánt.
-Lényegtelen hagyjuk. Mi járatban erre fele?
-Csak gondoltam elmehetnénk egyet sétálni.
-Az az igazság, hogy pakolnom kellene. Én és a bátyám már most szombaton Mexikóba költözünk a nagyihoz. Alicia pedig velünk jön. Aztán majd augusztusban jön vissza a suli kezdés előtt.
-Már most szombaton elmentek?-nézett rám ijedten.
-Igen. A nagyi eltörte a kezét és kell a segítség neki.
-Nagyon sajnálom, hogy elmész. - simogatta meg gyengéden az arcomat. - Ha gondolod segítek pakolni.
-Aranyos vagy. De nem akarom, hogy rám pazarold az időd.
-Ugyan már nincs semmi dolgom.

Brendonnal elkezdtünk pakolni. Mikor megint kopogtak az ajtón. Kinyitottam.

-Bocsi, hogy zavarok. - nézett rám ártatlan szemekkel  Ryan.
-Mit akarsz?
-Elbúcsúzni. Kérlek, gyere ki.
-Jó rendben. Menjünk át a bátyám szobájába.
-Egy perc és jövök. -fordultam oda Brendon. Ő válasz képen bólintott.

-Tudom,hogy azt hiszed becsaptalak, de nincs így. Szeretlek Olivia Johnson. És mindig szeretni foglak.
-Én is szeretlek. De nagyon megbántottál.
-Elhiszem, de kérlek bocsáss meg.
-Nézd Ryan. Én megbocsátok. De ezt nem tudjuk folytatni. Sajnálom. Soha nem foglak elfelejteni.- éreztem ahogy elcsuklik a hangom. És sírni kezdtem, majd szorosan átöleltem Ryan-t.
-Ki szerettelek volna kísérni a reptérre, de nem tudlak, mert a szüleimmel Franciaországba utazunk holnap reggel. Szeretlek Liv. - suttogta, és utána megcsókolt.

Ez a csók fájdalmas volt, de egyben felemelő. Lassan elhúztam a szám az ajkaitól, melyet talán utoljára érintettem.

-Kérlek menj el! Ne nehezítsd meg még jobban a dolgomat. Ég veled Ryan. - egy puszit nyomtam az arcára.
-Ha ezt szeretnéd. -elindult az ajtó felé, én pedig csak álltam egy helyben, lehajtott fejjel. - Olivia! -fordult vissza az ajtóból.
-Tessék?
-Emlékezz rám! És ne felejtsd el, hogy szeretlek!

Nem várta meg a válaszom, becsukta maga mögött  az ajtót. És haza ment. Letöröltem a könnyeim, és visszamentem a szobámba. Brendon az ágy szélén ült és egy fényképet nézegetett. Én is leültem mellé.

-Mit nézel?- próbáltam mosolyogni.
-Emlékszel még erre?- nyújtotta közelebb a fényképet.

10 éves korunkban készül a kép, amikor egy iskolai színdarab után együtt le lettünk fényképezve.

-Ez még meg van? - néztem csodálkozva.- Hát persze,hogy emlékszem. Ez az előadás után készült. Milyen kicsik voltunk még. Nagyon kis édes voltál.- böktem oldalba.
-Tudom, tudom. Én mindig édes vagyok.
-És szerény.

Brendon mindig felvidít. Bármennyire van rossz kedve, neki mindig sikerül megnevettetnie. Tovább folytattuk a pakolást. Este nyolc körül csörgött a telefonja.

-Bocsi, de haza kell mennem.
-Semmi gond. Kikísérlek.

A kapuban megálltunk, és váltottunk még pár szót.

-Sajnálom, hogy elmész. És már vissza se fogsz jönni?
-Nem hiszem. A szüleim az itteni dolgokat elrendezik. Már nem kell visszajönnöm. Most szombaton végleg itt hagyom Miamit. Jaj! Elfelejtettem valamit. Várj, meg itt mindjárt jövök!

Felrohantam az emeletre és felkaptam a fényképét. Az ajtóból visszafordultam, hogy a hátuljára pár sort írjak.

"Emlékül szeretettel: Olivia!"

Megfogtam a képet, és rohantam vele kifelé.

-Tessék!- nyújtottam át Brendonnak.- Tedd el emlékbe.
-Köszi. - vette át mosolyogva. - De most már mennem kell.

Szorosan átöleltük egymást. Öt percig szótlanul, egymást átölelve álltunk a kapuban. És én már megint sírni kezdtem. Elengedtük egymást.

-Ne sírj!- törölte le a könnyeimet az ujjával.
-Mindig emlékezni fogok rád.
-Ne sírj, Olivia! Érzem, hogy még látjuk egymást. Mennem kell. Ég veled! Soha nem felejtelek el!

Még egy puszit nyomott az arcomra majd elindult haza fele. Én pedig csak álltam és néztem , ahogy egyre és egyre távolabb kerül tőlem. Aztán befordult az egyik utcába és eltűnt a szemem elől.  Bementem a házba, egyenesen a szobámat vettem célba. Folytattam a pakolást.

A napok nagyon gyorsan elszaladtak. Kedd óta sem Brendon sem Ryant nem láttam. Szomorú is voltam, de tudtam, hogyha találkoznánk többé nem tudnék elmenni. Péntek délután úgy döntöttem lemegyek a partra, hiszen holnap elutazom.

-Anya! Lemegyek a partra.
-Jó, de ne maradj soká. Tudod, hogy holnap indultok.
-Tudom.

Hívtam egy taxit, ami kivitt a partig. Megkértem, hogy kerüljünk egyet az óvodám, az általános, és középiskolám felé.  Ahogy szép lassan elhaladtunk az épületek mellett, az összes szép emlékem felelevenedett. Nem hittem volna, hogy egy nap majd sírni fogok az iskola miatt. Ezután a partra vitettem magam. Kifizettem a taxit. Utána pedig elindultam a vízhez. Leültem a homokba és csak bámultam, ahogy a hullámok elmossák a parton lévő homokvárát. Azt hiszem az össze hely közül ez volt a kedvencem. Szerettem a partra járni. Kislány korom óta a nyár minden napján lejártam ide. És ez az utolsó alkalom, hogy itt vagyok. A szívem összeszorult. Felálltam és az út felé indultam. Leintettem egy taxit. Visszanéztem még egyszer a partra, majd kinyitottam az ajtót és beszálltam. Az ablaknak támasztottam a fejem és csak sírtam. Észre se vettem mikor megérkeztünk.

-Bocsánat, de rossz helyre jöttünk?-fordult hátra a taxi sofőr.
-Elnézést, csak kicsit elbambultam.

Kiszálltam a taxiból, kifizettem a számlát, aztán pedig bementem a házba.

-Szia kicsim! Gyere vacsorázni.

Mind a négyen leültünk az asztalhoz. Közben arra gondoltam, hogy ez az utolsó, hogy ebben a házban vacsorázom. Rá néztem először anyára, aztán apára, egyikükön sem látszott, hogy nagyon csalódottak lennének a költözés miatt. Edi kicsit csalódott volt, de talán enyhített a fájdalmán, hogy a nyarat Alicia is velünk tölti. Vacsora után felmentem a szobámba, ami szinte teljesen üres volt. A dobozok hevertek a földön, melyben a holmijaim voltak. És három hatalmas gurulós bőrönd melyekbe a ruháimat csomagoltam. Fáradt voltam, így gyorsan letusoltam, és ágyba bújtam.

-Kicsim, ébresztő! Öltözz fel! Nem sokára indul a gép.

Félálomban elbotorkáltam a fürdőig. Letusoltam, felöltöztem. A hajamat, csak egyszerűen lófarokba kötöttem. Mire visszamentem a szobámba, már se a dobozok, de a bőröndjeim nem voltak ott. Körbe néztem még egyszer a szobámon. Felkaptam, az ágyamról a táskám, amiben a telefonom és egyéb apróságok voltak. Hirtelen egy borítékot pillantottam meg az éjjeli szekrényemen. Az én nevem állt rajta.

-Vajon ki tehette ide?- néztem csodálkozva.
-Kicsim, gyere már, mert lekésitek a gépet.-kiabált anya lentről.
-Megyek már.- a levelet, csak gyorsan beletettem a táskámban és ár mentem is. Az ajtóban még egyszer megálltam végig néztem a szobán, majd becsuktam az ajtót.

-Na végre, hogy ide értél!-szólalt meg egy kicsit dühösen apa.
-Egy pillanat, gyorsan elköszönök a háztól.

Benéztem a nappaliba, az étkezőbe. Aztán pedig kimentem. Ahogy szálltam be a kocsiba még egyszer utoljára vetettem egy pillantást a házunkra. A repülőtéren találkoztunk Aliciával és a szüleivel. A szüleink megbeszélték, hogy Alicia mikor jön haza. Körbe, körbe járt a fejem,hogy Brendont,hol pedig Ryan-t kerestem. Abban reménykedtem, hogy eljönnek. De hiszen minek is jönnének?! Ryan Franciaországba ment, Brendon pedig csak barátként tekint rám. Arra kaptam fel a fejem, hogy bemondják a hangosba:

-Miami-Mexikócity járat indul fél óra múlva. Megkérjük kedves utasainkat, hogy fáradjanak az indulási kapukhoz.

Elköszöntünk anyától és apától. Anya még egy kérdést tett fel.

-Liv! Kicsim, rendben vagy?
-Persze, ne aggódj!-próbáltam mosolyogni, de nem igazán ment.

Edi után elindultunk az indulási kapuhoz. Megálltam és megfordultam, hátha ott találom majd valamelyik srácot. De nem így lett. Integettem egy utolsót anyáéknak. Majd én is követtem Edit és Aliciát.

A repülőn elfoglaltuk a helyeinket. Éreztem, ahogy a repülő lassan felemelkedik. Kinéztem az ablakon és láttam, ahogy egyre távolabb kerülünk Miamitól. Elkezdtem kotorászni a táskámban, mikor megtaláltam a levelet. Felbontottam és olvasni kezdtem.

"Drága Olivia! Tudom,hogy elkéstem. És azzal is tisztában vagyok,hogy nagyon elcsesztem. Talán már a repülőn ülsz. Jobb is. Legalább nem gátollak meg az utazásban. Régóta el akartam mondani, hogy nem csak barátként szeretlek, de gyáva voltam. Féltem attól, hogy majd elutasítasz. És most, hogy elmész talán soha többé nem látlak viszont. De emléked örökké velem lesz, és mindig itt élsz majd a szívemben. Soha nem felejtelek el. Csak remélni tudom, hogy a levelem nem a kukában végzi. Kérlek ne felejts el! Szeretlek : Brendon."

Teljesen ledöbbentem. Legszívesebben üvöltöttem volna. De csak szép halkan ejtettem néhány könnycseppet. Miért nem tudta hamarabb elmondani? A szívem darabokra tört...

Zene:

~7.rész

Sziasztok! A másik blogba ma sem fog felkerülni rész valószínű holnap sem. Leghamarabb szerintem pénteken. Viszont ide minden nap fel fogok tenni részt! Jó olvasást! :)

Littlegirl

7.rész: A hirtelen jött boldogság hamar elmúlik

Mire a sulihoz értünk már esett az eső. Ryan és Edi kiszálltak, hogy kivegyék a két esernyőt a csomagtartóból. Így én Ryan oldalán mentem be a suliba. Kicsit féltem attól, hogy megismétlődik a múltkori. Tetejébe, most még Brendon is megláthatja. Szinte az egész sportcsarnok tele volt. Persze én egyből azt szúrtam ki, hogy Molly és Brendon együtt táncolnak. Alicia és Edi is rögtön elmentek táncolni.

-Na nem megyünk táncolni?- nézett rám Ryan.
-Menj csak. Én inkább nem.
-Ne csináld már! Gyere!
-Csomó lány van itt. Kérd fel valamelyiket.
-De én veled szeretnék. Na légyszi. Azért nem akarsz, mert múltkor megcsókoltalak?
-Hát talán igen.
-Akkor megígérem, hogy nem foglak. Csak táncolj velem.
-Jó, oké.

Nem tudom, hogy hány számot táncoltunk végig. De nagyon jól éreztem magam vele. Szinte teljesen elfelejtettem, azt hogy Brendon is itt van. Arra eszméltem fel, hogy az utolsó lassúzás kezdődött el. Ryan még közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy egyre közelebb hajolt. Erre fogtam magam és kirohantam. Ryan pedig utánam. Egészen az udvarig futottam.

-Várj Olivia! Állj meg! Ne haragudj!

Megálltam. És felé fordultam.

-Miért teszed ezt? Miért? Megígérted, hogy nem teszed többet.
-Tudom. De egyszerűen nem bírtam ki.
-Ha nem jövök el, akkor megint megcsókolsz. Miért nem szállsz le rólam egyszer s minden korra?- kezdtem felemelni a hangomat.
-Mitől félsz Olivia?- közelebb lépett és mélyen a szemembe nézett.
-Nem félek semmitől.- fordultam el.
-De tudom, hogy félsz valamitől.- maga felé fordított. Átkarolta a derekam és magához húzott.
-Attól, hogy beléd szeretek.- majdnem már ordítottam.

Erre Ryan elengedett. Ismét hátat fordítottam. De megfogta a karom és magához húzott.

-Szeretlek. Az első perctől kezdve. -nézett mélyen a szemembe. Majd pedig megcsókolt. És én ahelyett, hogy elfutottam volna, csak még szorosabban átöleltem.

Az eső egyre csak zuhogott. Már mind a ketten bőrig áztunk. Majd Ryan megfogta a kezem. És bementünk.

-Ti meg hol a fenébe voltatok?- jött felénk Alicia és Edi.
-Futottunk egy kicsit.- néztem mosolyogva Ryan-re.
-Nem vagytok normálisa k.-nevetett fel Alicia.

Ekkor észre vettem, hogy Alicia és Edi egymás kezét fogják.

-Le maradtunk valamiről?- mosolyogtam Edire.
-Mi? Miről?
-Összejöttetek?- "támadtam" le őket.

Alicia és Edi egymásra mosolyogtak.

-Igen. -vágta rá Edi.
-Na végre. Azt hittem már soha. - nevettem.- Na én most Ryan-nel visszamegyek a táskámért. Ti addig menjetek az autóhoz.

Négy szem közt akartam Ryan-nel beszélni.

-Figyu. Ne mondjuk semmit nekik egyelőre. Tartsuk titokban. A bátyám azt hiszi, hogy össze fogod törni a szívem. És én nem akarom, hogy a barátságotok tönkremenjen miattam.
-Rendben, Ha ezt szeretnéd. - majd egy puszit nyomott az arcomra.- De cserébe holnap eljössz velem randizni.
-Oké.-mosolyogtam rá. - Na de menjünk. Nehogy aztán gyanút keltsünk.

Ryan haza vitt minket. Alig vártam már ,hogy holnap legyen és elmenjünk randizni. Ryan-nel másnap a parton találkoztunk. Jól elszaladt a nap. Közben pedig egyre inkább biztos voltam benne, hogy szép lassan beleszeretek. Azonban aggasztott az a tudat, hogy én augusztusban itt hagyom Amerikát. A parton ültünk és beszélgettünk, úgy döntöttem elmondom neki a költözést.

-Figyu Ryan. Valamit el kell mondanom.
-Megijesztesz. Mi az?
-Augusztusban Mexikóba költözünk.
-Mi? Mexikóba? Most csak szórakozol ugye?
-Nem. Ez komoly. A nagymamám már idős és szüksége van a segítségünkre.

Ryan szorosan magához ölelt.

-Nem akarlak elveszíteni.
-Én sem.

Ryan elkísért egy darabig. Ott elbúcsúztunk, hogy majd hétfőn a meccsen találkozunk. Végre elérkezett a hétfő. A mi sulink az ő sulija ellen. Vicces. Végül döntetlennel zárult a meccs. A csapatok és a nézők kivonultak. Én azt mondtam Aliciának,hogy még meg kell beszélnem pár részletet Brendonnal,hogy kinek adtam át a cikk szerkesztését. Persze csak Ryan-nel szerettem volna találkozni. Így elindultam az öltözőjük felé. Ekkor azonban nagy csalódás ért.

-Szofi! Értsd meg,hogy végeztünk. Nekem van valakim.
-De én szeretlek Ryan. Mindig szeretni foglak.

Halkan nyitottam ki az ajtót. Ryan egyedül volt bent az egyik szurkoló lányukkal.

-Kérlek. Kezdjük újra. Tudom ,hogy szeretsz. Nem felejthetted el  mindezt.

A csaj egész közel lépett Ryan-hez, és megcsókolta. Ryan nem húzódott el, és ez fájt nagyon. Sírva rohantam el.

-Hé Olivia! Mi a baj? - állított meg a folyosón Brendon.- Miért sírsz?
-Nem fontos. Hülyeség.
-Gyere haza kísérlek.
-Nem kell. Molly biztos nem örülne neki.
-Nem érdekel mit gondol Molly. Haza kísérlek.

Brendon átnyújtott egy zsepit. Majd elindultunk hazafele. Közben pedig egy sms-em érkezett Ryan-től.

"Szia Kicsim! Hol vagy? Miért nem vártál meg?"
"Én vártalak. Csak te nagyon el voltál foglalva Szofival. Végeztünk."

-Mekkora egy paraszt. - gondolkodtam hangosan.
-Mi? Ki a paraszt?
-Bocsi. Csak hangosan gondolkodtam.
-Az a srác, akivel a partyn is voltál?
-Igen. Titokban randizgattunk. És most meg mikor mentem be az öltözőjükbe, a volt barátnőjével smárolt.
-Sajnálom. Én is szakítottam Mollyval.
-Tessék? Miért?
-Mert rájöttem, hogy nem őt szeretem.

Közben megérkeztünk a házunk elé.

-Bejössz? S közben elmesélheted, ki az akit szeretsz. - mosolyodtam el.

Mielőtt még válaszolni tudott volna megcsörrent a telefonja. Az anyja volt.

-Bocsi, de haza kell mennem. Majd beszélünk.- egy puszit nyomott az arcomra. És elment.

-Megjöttem.
-Jó, hogy jössz kicsim. A nagyiról van szó.
-Mi? Mi történt a nagyival?
-Eltörte a karját. És szóval tudom, hogy nem fogsz örülni annak amit most mondok, de neked és a bátyádnak oda kell mennetek. Szombatra kaptam csak jegyet. Addig pedig egy ápoló fog vigyázni rá. Tényleg nagyon sajnálom kicsim.

Talán jobb is, hogy már szombaton elmegyünk. Így legalább nem kell látnom Ryan-t. Csak Edit és Aliciát sajnálom. Épp, hogy összejöttek máris el kell válniuk.

-Semmi gond. Akkor neki kezdek csomagolni.

Felmentem az emeletre. Bekopogtam Edward szobájába.

-Halihó! Bejöhetek?
-Persze.- mondta kicsit letörve.

Leültünk az ágy szélére és beszélgetni kezdtünk.

-Talán nem kellett volna elmondanom mit érzek iránta. És most nem fájna ennyire.
-Ne aggódj. Majd kitalálunk valamit.

És ekkor jött a remek ötlet. Alicia velünk jöhetne Mexikóba a nyárra.

~6.rész

Sziasztok! Nos mivel a másik blogba nem volt időm részt írni, ezért úgy döntöttem,hogy ide teszek fel ma részt! A helyzet tovább bonyolódik! Jó olvasást! ;)

Littlegirl

6.rész: Szomorú, de mégis boldog?

Vacsora után első dolgom, volt bekapcsolni a gépet. Egyből ráírtam Aliciára chaten.

-Sziaa! Nem fogod elhinni mi történt velem.
-Szia! Hát nem tudom, és nem is fogom megtudni, ha nem mondod el.
-Átmentem Brendonhoz, hogy lemondjam a cikket. Aztán leültünk a kanapéra és majdnem megcsókolt, csak közbe haza ért az anyja. Utána meg elkísért egy darabig. És rám adta a pulcsiját. Megint majdnem megcsókolt, de én meg elfordultam. De ami a lényeg, hogy megkért menjek vele a holnapi partyra.
-Te jó ég! Veled aztán pörögtek az események. De egy valamit nem értek. Miért húzódtál el mikor meg akart csókolni másodszorra?
-Hidd el magamat se értem. Csak hirtelen eszembe jutott Ryan.
-Mi? Azt hiszem,hogy kezdesz belezúgni.
-Dehogy is. Én aztán soha. Na de megyek aludni. Majd holnap a suliban. Szia!
-Szia!

Leléptem mielőtt tovább feszegette volna, hogy kezdek belezúgni Ryanbe. És legbelül tudtam jól, hogy igaza van. Nem hiába vagyunk már tíz éve elválaszthatatlan barátnők. Nagyon jól ismer. Alig bírtam elaludni, hol Brendonon járt az eszem, hol pedig Ryannen. Nagy nehezen sikerült álomba merülnöm. Reggel hétkor a telefon csörgésre ébredtem. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam, a hajam pedig megfésültem. Felkaptam az asztalról a táskám és lebaktattam a lépcsőn. Eltettem a pénzt, amit anya az asztalon hagyott. Közben pedig a bátyám is lejött.

-Jó reggelt. Elvigyelek?
-Jó reggelt! Nem kell köszi. Kell egy kis gyaloglás.
-Beléd meg mi ütött? Máskor egyből kapsz az alkalmon, hogy elvigyelek.
-Biztos érzem a nyarat.- vágtam kissé erőltetett vigyort.
-Jó hát nem erőltetem.

Érzem a nyarat?! Életemben nem hordtam még össze ennyi hülyeséget. Az igazság az, hogy nem szerettem volna Ryannel találkozni. Mindig annyira felkavar, ha látom. Neki is pont akkor kellett felbukkannia, mikor Brendonnal alakulni kezdett valami.  Szerencsére nem messze laktunk a sulitól, szóval negyed óra alatt gyalog oda értem.

-Hé Liv!- kiabált utánam Alicia. De én meg se hallottam, annyira a két srácon járt az agyam.

-Olivia Johnson!- ordította el magát az udvaron, mire az egész suli felfigyelt. És ekkor fordultam meg én is.- Na végre azt hittem már soha nem veszel észre.
-Bocsi, csak nagyon elmerültem a gondolataimban.
-Veszem észre. Csak nem a "szőke hercegeken" jár az eszed?
-Tessék? Különben sem szőkék.
-Szóval igen. Hogy tudtam. - csúnyán néztem Aliciára.- Jó, oké, befejezem.

Bementünk a terembe. Brendon már a helyén ült. Tisztára álmos feje volt. Még jó formán le se ültem, ő máris hátra fordult.

-Szia, Liv!
-Szia!- mosolyogtam rá. - Még el nem felejtem elhoztam a pulcsid. - átnyújtottam neki a pulcsit.
-Köszi.- mosolygott, de valahogy nem volt igazi a mosolya, mintha bántotta volna valami.
-Valami gond van?
-Hát igen. Szóval beszélnünk kell a bálról.

Hirtelen oda vágódott Molly. A szurkoló csapat kapitánya.

-Szia Édes! - és lesmárolta  Brendont.- Ó szia Olivia!
-Hello.-vágtam egy kissé erőltetett vigyort.
-Szóval drágám, akkor ugye jössz értem 7-re?
-Persze.
-Szupcsi. Puszika.- majd Molly csatlakozott a barátnőihez.

Nem igazán tudom elmagyarázni, mit éreztem akkor. Kicsit bántott, de egyúttal hidegen is hagyott. Talán már annyira nem is szeretem?

-Szóval ezt szeretted volna elmondani. Megértem.- próbáltam jó pofát vágni a dologhoz.
-Tényleg ne haragudj rám Liv. Tegnap a kapuban várt rám Molly, és hát kibékültünk.
-Semmi gond. Örülök, hogy kibékültetek.

Örülök?! Régen hazudtam már ekkorát. Molly és Brendon tényleg elég hosszú ideje járnak. De legutóbb mikor szakítottak azt hittem többé már nem jönnek össze. Úgy látszik tévedtem. Brendon előre fordult, mert megkezdődött az óra. Alig vártam,hogy kicsöngessenek, hogy beszélni tudjak Aliciával.

-Sajnálom Liv. Az a hülye kis picsa meg se érdemli Brendont. Tutira, csak azért van vele, mert népszerű.
-Mindegy. Ha Brendonnak ő kell, akkor legyen vele. De nem értem miért akart megcsókolni kétszer is. Komolyan kezdtem elhinni,hogy lehet valami, de most minden reményem szerte foszlott.
-Ugyan már. Csomó srác van a világon. Ott van például Ryan.
-Nem lehetne hanyagolni?!
-Jó, bocs. De te is be vallhatod,hogy nagyon tetszik neked.
-Nem tagadom,hogy bejön, de semmi több. Na lezárhatjuk végre?
-Oké. Befejeztem.
-Nincs kedved suli után átjönni hozzánk? Előtte elmennénk hozzátok, és elhoznád a ruhád. Na mit szólsz?- néztem boci szemekkel Aliciára.
-Hát nem tudom.
-Na légyszi!
-Jó, oké. Benne vagyok.

Kicsit jobb kedvű lettem, attól,hogy Alicia átjön hozzánk. Suli után egyből elindultunk Alicia ruhájáért, utána pedig hozzánk mentünk.

-Megjöttünk.
-Sziasztok!- jött le apa az emeletről.
-Jó napot, Mr. Johnson!
-Kicsim nekem most be kell mennem az irodába. De nemsokára jövök. Sziasztok!
-Szia!
-Viszlát!

- Na gyerünk öltözni.
-Csak vigyázz nehogy megint jöjjön Ryan.
-Ez gonosz volt. - erre mindketten elröhögtük magunkat.

Felöltöztünk, kisminkeltük magunkat. Mindketten begöndörítettük a hajunkat. Mikor leértünk, már a bátyám is kiöltözve ült a nappaliban.

-Sziasztok!
-Szia, Edi!- mosolygott rá Alicia.
-Te is jössz?-úgy csináltam mint aki nem tudja,hogy az ő sulijából is jönnek.
-Igen, éppen Ryan-t várom. Most az ő kocsijával megyünk.
-Én hívok egy taxit.- néztem rá Aliciára.
-Ugyan már. Hagyd csak. Elviszünk titeket. Nem hagyhatom,hogy ilyen későn egyedül taxizzatok.
-Köszi.

Kis idő múlva megérkezett Ryan.

-Hello.
-Hé Ryan. Nem gáz, ha elvisszük a lányokat is?
-Nem, persze,hogy nem.- nézett rám mosolyogva.
-Oké, akkor menjünk.

Mikor a kocsihoz értünk, Edi kinyitotta Aliciának az ajtót. Ryan pedig nekem.

-Nagyon szép vagy Olivia.- mosolygott.
-Köszi.- szerintem pirosító se kellett volna, mert ettől tutira rákvörös lettem.

A srácok is beszálltak a kocsiba, majd elindultunk.

~5.rész

Sziasztok! Nem tudom mi ütött belém. De ma még felteszem a következő részt! Tyűha. Ez nagy szó! Röviden annyit,hogy kezdenek összecsapni a hullámok Liv feje felett. Jó olvasást!

Littlegirl

5.rész: Elmulasztott lehetőség

-Hé Edi! Átmegyek az egyik osztálytársamhoz, ha anyáék előbb érnének haza.
-Oké, de ne gyere későn.
-Sietek. Szia.
-Szia.

Szerencsére csak pár utcával arrébb laktak Brendonék. Mély levegőt vettem, és becsöngettem.

-Szia Brendon! Ne haragudj, hogy ilyen későn jövök, de valamit nagyon sürgősen meg kellene beszélnünk.
-Szia. Gyere beljebb.
-Köszi.
-A szüleim még nincsenek itthon. Kérsz esetleg egy narancslevet?
-Kérek. Köszi .
-Szóval mi az a nagyon fontos, amit szeretnél nekem elmondani?
-Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn szólok, de nem tudom megírni a cikket.
-De miért? Múltkor még tökre lelkes voltál te is. Megbántottalak valamivel?
-Nem dehogy is. Csak én szeptemberben már nem Miamiben fogok élni, hanem Mexikóvárosban.
-Micsoda?
-A nagyim ott él. És szüksége van ránk.
-Ez valami vicc?
-Nem. Ez az igazság. Sajnálom, hogy ilyen későn szóltam. De ne aggódj csomó megbízható ember van az újságíró szakkörben.

Könnycseppek kezdtek legördülni az arcomon.

-Ne sírj!

Közelebb jött hozzám és az ujjával letörölte a könnycseppet. Egymás szemébe néztünk. Soha nem voltunk még olyan közel egymáshoz. Egyre közeledett az arcunk, mikor hirtelen az édesanyja jött haza. És a kulcscsörgésre elhúzódtunk egymástól.

-Sziasztok!
-Jó estét, Mrs. Olson!  Azt hiszem jobb lesz ha megyek.
-Kikísérlek.- mosolygott rám Brendon.
-Viszlát.
-Szia.

-Remélem nem haragszol, amiért ilyen későn szóltam.
-Persze, hogy nem. Nagyon sajnálom, hogy elmész. Hiányozni fogsz.
-Te is nekem. Minden hiányozni fog. Itt éltem le szinte az egész gyerek korom.
-És vissza fogtok költözni valaha?
-Nem tudom. De nekem mennem kell, már későre jár.
-Elkísérlek egy darabig.
-Nem szükséges. Egész biztos ti is nem sokára vacsoráztok.
-Na hadd kísérjelek el. Nem venném a szívemre, ha valaki megtámadna.
-Jó. - mosolyodtam el.

Elindultunk. Kicsit hűvös volt már, kezdtem fázni. Erre levette a pulcsiját és oda adta, hogy vegyem fel. Először ellenkeztem, de végül belementem, mert nem akartam szétfagyni. Annyira jó illata volt.

-És mikor költöztök?
-Eddig úgy néz ki, hogy augusztusban. És olyan hamar el fog telni az a kis idő. Nem kell tovább kísérned, innen már nincs messze. Köszönöm, hogy eljöttél velem idáig.
-Nagyon szívesen.
-Ó a pulcsid.
-Hagyd csak. Nem szeretném, hogy megfázz. - erre én elmosolyodtam.- Annyira szép vagy mikor mosolyogsz.

Erre a mondatra megállt bennem az ütő. Ez meg mit akar jelenteni? Talán ő is úgy érez , ahogy én? Nem, egészen biztos ,hogy nem. Mélyen néztünk egymás szemébe. Közeledni kezdett.

-Nagyon szép vagy.- majd megsimogatta az arcom.
-Ne haragudj, de nekem most már tényleg mennem kell.

Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen csak féltem attól, hogy megcsókol. Pedig hány éve várom ezt a pillanatot. És tessék. Mikor elérkezik, nem tudok élni a lehetőséggel. Egyből Ryan jutott az eszembe. És a csók, amit tánc közben adott. Miért jut ő az eszembe?! Pont, mikor azzal vagyok kettesben, akit már öt éve szeretek titokban.

-Rendben. -láttam, hogy kicsit letört. - Holnap jössz a partyra?
-Igen.
-Szuper. - mosolygott rám. - Akkor mehetnénk együtt is, ha szeretnél.

Úristen! Ő most elhívott a partyra? Most meg mit mondjak? Mi van, ha Ryan is ott lesz? Már megint Ryan. Mi a fene ütött beléd Liv?! Te nem szeretheted őt!

-Szóval, akkor jönnél velem a partyra?
-Persze, örömmel.
-Az klassz. Akkor hétre érted megyek.
-Oké. - mosolyodtam el. - Na, de nekem tényleg mennem kell. Majd holnap a suliban dumálunk. Szia.
-Szia.

Egy puszit nyomtam az arcára majd mind a ketten elindultunk. El sem hiszem, hogy elhívott. Nagyon örültem neki, de egyszerűen nem tudtam nem gondolni Ryan-re...

Másik blog :)

Sziasztok! Van egy másik blogom is. Ezúton szeretném reklámozni. Remélem tetszik majd az is! És, ahogy megígértem ma még fel fog kerülni a következő rész ide. Addig is nézzetek be a másik blogomba! 

Cím: http://nyarinaplo.blog.neon.hu/

Üdv. : Littlegirl :)

~4.rész

Sziasztok! Úgy döntöttem,hogy ma felteszem a negyedik részt. Ha érkezik komi, akkor talán este az ötödiket is! A negyedik részről csak annyit,hogy fordulópont. Egy olyan dolog derül ki, ami mindenki, de legfőképpen Olivia életét változtatja meg. Többet nem mondok. Jó olvasást! :)

Littlegirl

4.rész: Minden megváltozik

Úristen! Mit csinálok én?! Elhúztam magam tőle és elindultam az asztalunk felé. Felkaptam a táskám. És hívtam egy taxit.

-Olivia! Várj! -futott utánam Ryan.
-Hagyjál! -én is elkezdtem futni, de utolért. És hátulról megfogta a kezem.
-Kérlek ne menj el! Nem tudom mi ütött belém. De egyszerűen megőrölök tőled. Amióta csak megláttalak.
-Engedj el! Tudom jól milyen vagy. Csak szórakozol a csajokkal. Felejtsd el ezt a csókot. Nem kellett volna megtörténnie.

-Hé valami gáz van? - futott oda Edi és Alicia.
-Nincs semmi. Csak haza akarok menni. Hívtam egy taxit.
-Ne csináld már Liv! Tök állat a buli. Nem mehetsz haza! - könyörgött a Alicia.
-Sajnálom, de nem érzem jól magam haza megyek. Ti maradjatok csak.
-Én is elmegyek veled. -vágott közbe Alicia.- Várj meg itt mindjárt hozom a táskám.

Pár perc múlva megjelent. Elköszöntünk a srácoktól. És elindultunk taxival haza.

-Liv!
-Tessék?
-Nekem elmondhatod mi a baj. Ryan bántott?
-Nem. Vagyis ahogy vesszük.
-Mondjad már mi van!
-Elmentünk táncolni. És egyre közelebb kerültünk egymáshoz, aminek az lett a vége, hogy megcsókolt.
-Megcsókolt?
-Igen. És annyira rossz, mert tudom, hogy ő csak kihasználna és kis idő múlva eldobna.
-Ez hülyeség.
-A bátyám mondta, hogy ne kezdjek vele.
-Őszintén Olivia! Tetszik neked Ryan? Netán beleszerettél?
-Micsoda? De hogy is. Na jó talán tetszik. De nem szerethetek bele. És zárjuk le most. Csak egy csók volt, aminek nem kellett volna megtörténnie.
-Jól van, ahogy akarod.

Másnap reggel attól féltem, hogy Ryan ott aludt a bátyámnál, de szerencsére nem. Remélem, hogy nem fogom olyan sűrűn látni. Alicia haza ment délelőtt. Miután kikísértem leültem reggelizni.

-Jó reggelt, Liv!
-Ó, szia! Hogy aludtál?
-Kösz, egész jól. Mi történt tegnap? Kérdeztem Ryan-t , de nem volt hajlandó elárulni, azt mondta, hogy kérdezzelek téged. Szóval kíváncsian várom.
-Semmi. Mondom, hogy csak rosszul lettem. Biztos a nagy meleg miatt. Inkább te mesélj. Mi történt közted meg Alicia között?
-Semmi. Nem is lehet semmi.
-Ezt ő mondta?
-Nem. De elkéstem, már nem kezdhetek vele. Nem lenne értelme.
-Ezt meg hogy érted? Mi az, hogy nem lenne értelme?
-Hagyjuk. Majd megérted. Most elmegyek lefürdök, utána találkozóm van a haverokkal.

Mit akart ezzel, hogy már elkésett. Alicia bepasizott volna? És nem szólt nekem? Nem, azt tuti elmondta volna. Na mindegy. Inkább neki állok megcsinálom a házit.

Éppen leültem a házimat csinálni, mikor csöngettek. A postás volt az.

-Jó napot kívánok!
-Jó napot!
-Itt lakik egy bizonyos Edward Johnson?
-Igen. Én a húga vagyok.
-Akkor kérem írja alá itt!

Aláírtam ,hogy átvettem. Aztán pedig elvettem a levelet.

-Nagyon köszönöm. Viszlát.
-Viszlát.

Bezártam a kaput. És elindultam befele. Közben pedig megnéztem, hogy ki a feladó.

-Mexikói Jogtudományi Egyetem? -néztem csodálkozva.- Ez meg mit jelentsen? Miért Mexikóba jelentkezett a bátyám? Biztos erre mondta azt, hogy elkésett. De ezt akkor sem értem.

Bementem a házba. Leültem a bárpulthoz. És öntöttem egy pohár limonádét magamnak.

-Ki csöngetett? -rohant le a lépcsőn Edi.
-A postás volt. Levelet hozott neked a Mexikói Jogtudományi Egyetemről. Még is mi a fene folyik itt? Magyarázd meg, hogy miért nem a Stanfordra jelentkeztél?
-Nem akartuk, hogy így tudd meg. Nem olyan sokára meg tudtad volna te is.
-Kik nem akarták? Beszélj már érthetőbben.

Közben megérkezett anya.

-Sziasztok! Miért kiabálsz a bátyáddal? Már az udvaron hallani lehet.
-Jó, hogy jössz anya legalább magyarázatot tudsz adni.
-Magyarázatot? Még is mire?- nézett kérdőn Edire.
-Ő vette át a levelet, ami a Mexikóból jött.

Láttam, ahogy anyának hirtelen "megállt" a szíve. Idegesnek tűnt.

-Kicsim, nyugodj meg! És ülj le. Nem akartuk, hogy így tudd meg. Apáddal együtt akartuk elmondani. Augusztusban Mexikóba költözünk. Ne haragudj! A nagyi már nagyon öreg, és segítségre van szüksége. Ezért vettünk Mexikóvárosban egy nagy házat, ahol mind az öten elférünk.
-Mexikóba költözünk a nyár végén? -néztem ijedten anyára.
-Sajnálom kicsim, hogy nem mondtam el előbb.
-És soha többé nem jövünk vissza Amerikába?
-Nem tudom, talán majd egyszer. Hidd el, hogy mind annyiunknak nagyon fáj, hogy el kell hagynunk Miamit, de a nagyiért muszáj megtennünk.
-És mi lesz a munkátokkal?
-Már mindent elrendeztünk. Engem átvesznek a mexikóvárosi klinikába, apád pedig áthelyezi az ügyvédi irodáját oda.

Sírva felrohantam a szobámba. Ezt nem hiszem el. El kell hagynom a szeretett Miamit, és egy vadidegen országba kell költöznöm. Hátra kell hagynom az eddigi életemet. Talán soha többé nem látom, azokat, akiket szeretek. Felhívtam Aliciát, hogy jöjjön át. Hallotta a hangomon, hogy nagyon nagy gáz van. Pár perc múlva már csöngettek is.

-Szia! Veled meg mit történt? Miért sírsz ennyire?
-Gyere megyünk fel a szobámba, és majd mindent elmesélek. –karonragadtam és felcibáltam a szobámba.

-Elköltözünk Mexikóba.
-Micsoda? Mikor?- nézett rám ijedten.
-Augusztus végén, mert a nagyinak segítségre van szüksége. Ma tudtam meg mikor átvettem Edi levelét a postástól. Mexikóból jött a jogi egyetemről. Anyának és apának is el van rendezve a munkahelye.
-Én nem akarom, hogy elmenj. Nem hagyhatsz itt. Te vagy a legjobb barátnőm. Mi lesz velem nélküled?!
-Én sem akarok elköltözni, de muszáj. Úgy érzem, hogy az életem romokban hever.

Szinte már alig láttunk a sírástól. Ekkor azonban megcsörrent a telefonja, és haza kellett mennie.

Az utolsó sulis hetem nagyon rossz volt. Úgy éreztem, hogy elvesztettem a fél életem. Akárhányszor ránéztem Aliciára vagy Brendonra az jutott eszembe, hogy talán soha többé nem látom őket és ez csak még jobban megnehezítette az életem. Még végül eljött a péntek és ezzel együtt a bál napja. Ekkor döbbentem rá,hogy nem fogom tudni megírni az utolsó tanítás napon, hétfőn lévő meccs cikkét. Ezért csütörtök délután átment, hogy szóljak Brendonnak.

~3.rész

Sziasztok!
Mivel érkezett komi a 2.részhez úgy gondoltam felteszem a harmadikat is. Nem húzom tovább a szót. Jöjjön a 3.rész! ;)

Littlegirl

3.rész: Váratlan helyzet

Szombat délbe álmosan kászálódtam ki az ágyból. Felöltöztem, fogat mostam, majd lement ebédelni.

-Jó reggelt. Hihetetlen, hogy együtt ebédelünk.
-Én is ezt mondtam. -mosolygott Edi.

A szüleim szinte minden hétvégén dolgoznak, így nagyon ritkán van, hogy együtt ebédelünk.

-Ebéd után nekem be kell mennem a kórházba. Majd csak holnap reggel jövök haza.
-Nekem meg el kell utaznom pár napra New York-ba.
-Szuper. Ti szinte soha nem vagytok itthon. – pattantam fel az asztalt. Felrohantam a szobámba.
-Olivia! Azonnal gyere vissza!-kiabált utánam apa.

Mint aki meg se hallotta rohantam be a szobámba. És magamra zártam az ajtót. Lefeküdtem az ágyamra és el aludtam. Egy óra múlva felébredtem. Majd lementem a földszintre. Sehol senkit nem láttam. A hűtő oldalán egy üzenet állt.

"Liv! Apáddal elmentünk dolgozni. A bátyád pedig elment a haverjaihoz. Ne haragudj!"

-Remek most meg mi a fenét csináljak egyedül? -morfondíroztam magamban. Visszamentem a szobámba és leültem a gép elé. Bejelentkeztem facebookra és ráírtam Aliciára.

-Szia! Mizujs? Nincs kedved átjönni? Este elmehetnénk valahova bulizni.
-Szia! Jó lenne . :)
-Na akkor gyere át. Anyáék dolgoznak, a bátyám meg a haverjaival lóg.
-Okés. Nem sokára ott vagyok. PusszPá
-Várlak ;)

Kis idő múlva megérkezett Alicia. Eldöntöttük, hogy elmegyünk a tengerparti buliba.

-Liv, szerinted ott lesz a bátyád is?
-Hát fogalmam sincs, de szerintem igen.- mosolyogtam rá.

Alicia bement a fürdőbe, addig én lementem inni a konyhába. Egy szál fehérnemű volt csak rajtam. Éppen az innivalót ittam mikor hirtelen valaki hazajött. A bátyám volt az a haverjaival. Gyorsan kinyitottam a hűtőt és beálltam mögé.

-Szia Liv! Te mit csinálsz a hűtő mögött.
-Maradjatok ott ahol vagytok! Nincs rajtam csak alsónemű.

A haverjai egytől egyig szakadtak a röhögéstől.

-Na jól van srácok megyünk be a nappaliba még a húgom felmegy.

Mikor úgy hittem mindegyikük bement elindultam fel. Hirtelen nyílt az ajtó és ott álltam szemtől szembe Ryan-nel.

-Jesszus! Te meg mit bámulsz? Fordulj már el!
-Bocsi, bocsi. - fordult el zavartan. Ezután felrohantam az emeletre.

-Mi az Liv? Csak nem szellemet láttál?- kuncogott Alicia.
-Ez attól sokkal rosszabb. A bátyám hazajött a haverjaival, és én a hűtő mögött álltam , bementek a nappaliba én meg kijöttem, éppen jöttem volna fel mikor Ryan bejött és meglátott.
-Hát ez vicces. -nevetett fel.
-Azért annyira nem. Na inkább igyekezzünk minél hamarabb el akarok menni.

Gyorsan felöltöztünk, kisminkeltük magunkat és megcsináltuk a hajunkat. Leértünk , éppen Ediék is indulni készültek.

-Szia Alicia! Hova mentek?
-Hát csak bulizni, a partra.
-Mi is oda megyünk. Elviszünk benneteket.
-Nem kell.
-Liv! Anyáék nincsenek itthon, szóval én vigyázok rád.
-Jó, oké.

Kis idő múlva odaértünk a partra. Leültünk egy asztalhoz négyen, Edi, Alicia, Ryan és én.

-Jujj ez a kedvenc számom! -szólalt meg Alicia. Erre megrúgtam Edi bokáját.

-Nincs kedved táncolni?-nézett Aliciára.
-De persze.- mosolygott. Elmentek táncolni. Én pedig ott maradtam egyedül Ryan-nel.

-Tetszett a bemutató. - nézett rám fülig érő szájjal.
-Nagyon vicces. Felejtsd el.
-Az bizony nehéz lesz.
-Na jó én elmegyek.
-Ne! Ne menj el! Maradj itt kérlek.- fogta meg a karom, így visszaültem.
-Megpróbálom elfelejteni.-nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.

2 percig bámultunk egymás szemébe. Mikor hirtelen megszólalt Rihannától a California King Bed.

-Imádom ezt a számot.
-Gyere táncoljunk.-ragadta meg a karom. Érintésére libabőrös lettem.

Válaszolni se volt időm. Egyszerűen csak magával rántott. És a következő pillanatban már a táncparketten voltunk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. El kell ismernem,hogy nagyon jó volt vele táncolni. A szám végén mélyen a szemembe nézett. Elkezdett közeledni a szája a szám felé, s végül megcsókolt.

~2.rész

Sziasztok! Hát nagy sokára felteszem a második részt! Viszont, ha ma még kapok komit, akkor talán a harmadik rész is felkerül! Csak rajtatok múlik! Jó olvasást!

Littlegirl

2.rész: Gondolatlopó

Alig vártam,hogy befejeződjenek az órák. Aliciával elindultunk a plázába.

-Mit akart Brendon az első óra előtt? Láttam,hogy nagyon dumáltok valamiről.
-Ja hát csak azt akarta megkérdezni,hogy megírom-e a cikket majd az utolsó meccsről.
-Ez szuper. Akkor nyáron is lesz ürügyed beszélni vele. -nézett rám vigyorogva.
-Alicia! Ő csak barátként kért meg semmi több.
-Jól van, jól van. De azért örülsz nem?

Nem válaszoltam erre a kérdésre, csak lehajtottam a fejem. Ez éppen elég volt válasznak. Nem sokat kellett gyalogolnunk , ugyanis nem messze volt a sulitól a pláza.

-Tudod már,hogy milyen ruhát veszel a koktél partyra ami a meccs előtti estén lesz?
-Meccs előtti koktél party? - néztem nagy szemekkel.
-Nem igaz,hogy már megint elfelejtetted. Egy hét múlva pénteken lesz.
-Szerintem nem megyek el idén.
-Miért? Ne csináld már. Egy csomó jó pasi lesz ott. A bátyád sulijából is jönnek.
-Szóval innen fúj a szél. Ott lesz a bátyám is.-mosolyodtam el.
-Jajj, dehogy is.
-Nem kell tagadnod reggel is láttam ,hogy elpirultál.
-Jól van na, de eljössz?
-Majd meglátom, ha találunk valami ruhát akkor igen.
-Megegyeztünk.- vigyorgott Alicia.

Elindultunk a butikok felé. Végül a kedvenc boltunkban találtunk két csini koktél ruhát. Ezután elindultunk a kávézó felé. Alicia megállt egy kirakatnál, én meg bementem addig,hogy kérek két kávét. Hirtelen megpillantottam Ryan-t és a bátyámat.

-Jesszus! Ilyen nincs. Mi a fenét keresnek itt. Jobb ha inkább elhúzunk innen.- morfondíroztam magamban.

-Na mi az csajszi? Hol marad a kávém?
-Túl sokan vannak bent. Inkább menjünk.
-Ne csináld már. Totál hulla vagyok. Muszáj innom egy kávét.

Szóhoz sem tudtam jutni. Alicia berángatott a kávézóba.

-Nézd ott a bátyád meg a haverja. Gyere menjünk oda!
-Ki van zárva. Én oda nem megyek.
-Légyszi! A kedvemért. Tudod,hogy oda vagyok a bátyádért.
-Na jó legyen.

Kikértük a kávénkat, majd csatlakoztunk a fiúkhoz.

-Sziasztok!- szinte futva ment oda Alicia.
-Hali! Hol hagytad a húgomat?
-Mindjárt itt lesz. Szia Ryan!
-Szia!

Alicia leült a bátyám mellé.

-Sziasztok.
-Szia hugi!
-Szia Liv!-köszönt Ryan.
-Szia!

Leültem Ryan mellé. Elkezdtünk beszélgetni. Talán nem is olyan rossz fej, mint amilyennek hittem. Elszaladt az idő. Elköszöntünk a srácoktól, majd Aliciával elindultunk hozzájuk.

-Jajj a bátyád egyszerűen észbontó. Olyan mosolya van. - Mi tagadás tényleg nagyon jó pasi . Sok lány van oda érte. Nem is értem miért nincs barátnője. Hiszen bárkit megkaphatna.

Alicia továbbra is Ediről áradozott. Én pedig elbambultam. Pontosabban Ryanre gondoltam. Mikor arra a két puszira gondoltam, amit búcsúzáskor adott az arcomra, akaratomtól független elkezdtem mosolyogni.

-Hé Liv! Figyelsz te rám?
-Bocs. Mit mondtál?
-Hol jársz? Csak nem Brendonon jár az eszed?
-Nem. Ryanre gondoltam.

Erre a mondatra Alicia megállt.

-Kire? Jól hallottam? Te Ryanre gondolsz?
-Inkább felejtsd el. Menjünk, mert nemsokára nekem is haza kell mennem.
-Jó most egyenlőre békén hagylak, de nem úszod meg.

Talán kár volt elmondanom kin jár az eszem. Aliciánál felpróbáltuk a ruhákat. Hívtam egy taxit és hazamentem.

-Megjöttem.
-Szia Liv.
-Szia. Anyuék?
-Anyu majd csak reggel jön, apa pedig majd valamikor éjszaka.
-Remek. Vacsoráztál?
-Nem téged vártalak.
-Akkor együnk. Készítek valami ehetőt.

Összedobtam két meleg szendvicset. Leültünk és megettük. Utána leültünk tv-t nézni.

-Figyu Olivia!
-Mit tettem? Ritkán szólítasz Oliviának, általában csak akkor ha valami rosszat tettem.

Edi ezen jót nevetett.

-Nem tettél semmit.
-Akkor?
-Szóval... Láttam,hogy hogy nézett rád Ryan.
-És?
-Ismerem Ryan-t. Nagyon bejössz neki. És féltelek. Ha bejön neki valaki, azt előbb utóbb megszerzi. De általában kihasználja a lányokat. Tényleg féltelek. Nem akarom,hogy megbántson.

Nagyon meglepett, az hogy hogy aggódik értem Edi.

-Nyugi. Kétlem,hogy valaha is bele tudnék szeretni. Amúgy ha itt tartunk nem értem,hogy neked miért nincs barátnőd.
-Ez nem egyszerű. Nagyon tetszik egy lány.
-Na! És ki az?
-Hát izé szóval. De megígéred,hogy nem mondod el senkinek?
-Meg. Testvéri becsület szavamra.
-Szóval már nagyon régóta tetszik nekem Alicia.
-Ez komoly?
-Aha. De nehogy elmondd neki.
-Jól van hallgatok. És miért is nem mondod el neki?
-Mert nem akarom. Jobb ez így.
-Hát te tudod. Asszem én most megyek aludni. Jóéjt. Ja és szerintem érdemes lenne bevallanod neki. Higgy nekem.- kacsintottam rá. Majd elmentem lefeküdni.

~1.rész

Sziasztok!

Meg is hoztam az első részt. Ebben a blogomban azért lesznek sűrűbben fejezetek, mert egyszer már volt fent. És tulajdonképpen csak át kell néznem. Jó olvasást! :)

Littlegirl

1.rész: Első látásra?

-Kicsim ébresztő. Kelj fel , mert elkésel a suliból. Ha elkészültél szólj a bátyádnak is. Hagyok pénzt az asztalon vegyetek valami reggelit majd. Valószínű, hogy későn jövünk. Szia!- egy puszit nyomott az arcomra, majd elment.

Álmosan kászálódtam ki az ágyból, majd célba vettem a fürdőt. Letusoltam, fogat mostam, felöltöztem, megfésülködtem. Mindezek után elégedetten néztem a tükörbe. Nem csináltam magammal semmi extrát, mégis nekem így volt jó. Nem szerettem magamra kenni hat kiló sminket. Kijöttem a fürdőből, majd bekopogtattam a bátyám szobájába.

-Edi! Ébresztő! Elkésel és veled együtt én is.
-Jól van még öt perc.

Próbáltam beljebb menni, de a nagy rendetlenségtől ez szinte lehetetlen volt. Nagy nehezen eljutottam az ágyáig.

-Ébresztő! - ráztam meg. -Kelj már fel el fogsz késni! És engem is el kellene vinned a suliba.
-Kelek már. -nagy nehezen kikászálódott az ágyból.
-Lent várlak igyekezz.
-Sietek.

Kis idő múlva már trappolt lefele a lépcsőn.

-Na mehetünk. 
-Itt a pénz. Anya hagyta itthon.
-Köszi. Mehetünk végre?

Úgy csinált mintha már két órája rám várna, közben pedig nekem kellett rá várni. Jellemző. Felkaptam a táskám és már indultunk is.

-Hé, Edi útközben fel kéne venni Aliciát. Nem gond?
-Rendben. Tényleg mi van a kis csajjal ezer éve nem láttam?
-Hát csak úgy közlöm veled,hogy szombaton ott aludt nálunk, csak te éppen egy buliból értél haza kissé ittasan.
-Igen? -nézett rám csodálkozva.
-Hát igen.

Láttam,hogy kicsit elszégyellte magát. Megálltunk Aliciáék háza előtt. Már kint állt a ház előtt. Edi kiszállt és kinyitotta neki a kocsit. Láttam ahogy  elpirult. Nagyon tetszik neki Edi, de nem meri neki elmondani.

-Hali!
-Szia, Edi! Köszi.

Edi becsukta az ajtót, majd ő is beszállt.

-Szia! Na mizujs veled? Ne pirulj ennyire!- súgtam a fülébe.
-Szia! Hát semmi különös. Már csak egy hónap és vége a sulinak eltudod ezt hinni?!
-Hát én el. -vágott közbe Edi, s rá mosolygott Aliciára.
-Nem téged kérdezett. Néztem rá morcosan.

Hirtelen Edi befékezett.

-Mi az? Miért álltál meg? - néztem rá ijedten.
-Bocsi, csak itt az egyik osztálytársam. Felvesszük őt is.

Remek gondoltam magamban. Még egy ilyen mint a bátyám. Csak egyszer szállhassak ki.

-Csá Ryan! Pattanj be! Elviszünk.
-Ó köszi.

Soha életemben nem láttam még ezt a srácot. Olyan jól nézett ki. Vajon ő új lehet, vagy csak még soha nem találkoztunk?

-Sziasztok csajok!
-Hello. -köszöntünk egyszerre Aliciával.
-Ő a húgom Olivia, és a barátnője Alicia.
-Hé haver miért nem mondtad,hogy ilyen jó csaj a húgod? -nézett rám mosolyogva. Ettől a kérdéstől rákvörös lettem.

Ezután csak kifele bámultam az ablakon, de éreztem,hogy Ryan folyton hátra fele bámul. Kis idő múlva odaértünk a sulihoz. Gyors kipattantam a kocsiból.

-Köszi a fuvart.
-Eljöjjek érted?
-Nem kell köszi. Suli után Aliciával benézünk a plázába.
-Oké.
-Sziasztok.

Aliciával bementünk a suliba.

-Láttad,hogy bámult téged a bátyád haverja?
-Láttam, de nem érdekel. Tudod,hogy én nem tudnék beleszeretni másba.
-Tudom, tudom, te szerelmes vagy Mr. Népszerűbe.
-Nem tehetek róla. 10 éves korom óta szeretem.
-És miért is nem mondod el neki?
-Mert nem lehet.
-Nem vagy normális.
-Inkább hagyjuk.

Bementünk a terembe és leültünk a helyünkre. Brendon mögöttem ült.

-Szia Liv.
-Szia.
-Csak megszeretném kérdezni,hogy megírnád-e a cikket az év végi záró kosármeccsről, ami a suli utolsó tanítási napján lesz? Tudom,hogy te írod a legjobb cikkeket a szerkesztőségből.
-Persze szívesen.
-Az klassz.- mosolygott. Én is visszamosolyogtam rá. Annyira szép mosolya volt. Arra eszméltem fel,hogy a tanárnő becsapta az ajtót és bejött. Ezzel megkezdődött az óra...

Újra :)

Sziasztok!

Ez a történet már egyszer volt fenn. Most úgy döntöttem újra felteszem. Változás nem sok lesz benne.

Röviden a történetről:

Vajon lehetünk szerelmesek egyszerre két emberbe? Ez a talány foglalkoztatja Olivia Johnsont is. A 16 éves lány Amerikában él a szüleivel. Meglehetősen jó anyagi körülmények között. 10 éves kora óta szerelmes egyik osztálytársába Brendonban, aki mára a suli egyik legnépszerűbb sráca lett. Egy nap azonban feltűnik bátyja , Edward egyik osztálytársa...

Hát többet most nem akarok elárulni a történetről. Remélem,hogy tetszeni fog.

Üdv. : Littlegirl